1. A GYÓGYSZER NEVE
Flector Dolo Rapid 12,5 mg lágy kapszula
Flector Dolo Rapid 25 mg lágy kapszula
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Flector Dolo Rapid 12,5 mg lágy kapszula
15,38 mg diklofenák-epolamint tartalmaz lágy kapszulánként, ami 12,5 mg diklofenák-káliumnak felel meg.
Flector Dolo Rapid 25 mg lágy kapszula
30,76 mg diklofenák-epolamint tartalmaz lágy kapszulánként, ami 25 mg diklofenák-káliumnak felel meg.
Ismert hatású segédanyag:
Flector Dolo Rapid 12,5 mg lágy kapszula
Szorbit (E420) maximum 8,02 mg kapszulánként
Flector Dolo Rapid 25 mg lágy kapszula
Szorbit (E420) maximum 10,07 mg kapszulánként
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Lágy kapszula
Flector Dolo Rapid 12,5 mg lágy kapszula
Átlátszó, sárgás, ovális, kb. 0,8 cm hosszú lágy zselatin kapszula, amely enyhén viszkózus oldatot tartalmaz.
Flector Dolo Rapid 25 mg lágy kapszula
Átlátszó, sárgás, ovális, kb. 1 cm hosszú lágy zselatin kapszula, amely enyhén viszkózus oldatot tartalmaz.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Flector Dolo Rapid 14 évesnél idősebb serdülők és felnőttek rövid távú, tüneti kezelésére javallott a következő indikációkban:
- enyhe vagy közepesen súlyos fájdalom (például fejfájás, fogfájás, menstruációs fájdalom, reumás fájdalom és izomfájdalom)
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a szükséges legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).
Flector Dolo Rapid 12,5 mg lágy kapszula
Ha az orvos másképp nem írja elő, felnőttek és 14 évesnél idősebb serdülők számára a kezdőadag 1 vagy 2 lágy kapszula, majd szükség esetén 4–6 óránként 1 vagy 2 lágy kapszula.
24 óra alatt legfeljebb 6 lágy kapszulát szabad bevenni (ami 75 mg diklofenák-káliumnak felel meg).
Flector Dolo Rapid 25 mg lágy kapszula
Ha az orvos másképp nem írja elő, felnőttek és 14 évesnél idősebb serdülők számára a kezdőadag 1 lágy kapszula, majd szükség esetén 4–6 óránként 1 lágy kapszula.
24 óra alatt legfeljebb 3 lágy kapszulát szabad bevenni (ami 75 mg diklofenák-káliumnak felel meg).
A Flector Dolo Rapid lágy kapszulát csak rövid ideig szabad alkalmazni. A kezelés javasolt időtartama legfeljebb 3 nap. Ha a tünetek nem szűnnek meg vagy esetleg rosszabbodnak, orvoshoz kell fordulni.
Gyermekek és serdülők
A Flector Dolo Rapid alkalmazása nem javasolt 14 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők számára.
Idősek
Nem szükséges a dózis módosítása. A lehetséges mellékhatásprofil miatt az időseket különösen gondosan kell monitorozni (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás
A diklofenák ellenjavallt súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek számára (lásd 4.3 pont). Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodás esetén nincs szükség dóziscsökkentésre. Elővigyázatosság javasolt, ha enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegnek adnak diklofenákot (lásd a 4.4 pontot).
Májkárosodás
A diklofenák ellenjavallt súlyos májelégtelenségben szenvedő betegek számára (lásd a 4.3 pontot). Enyhe vagy közepes fokú májkárosodás esetén nincs szükség dóziscsökkentésre. Elővigyázatosság javasolt, ha enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegnek adnak diklofenákot (lásd a 4.4 pontot).
Az alkalmazás módja
A lágy kapszulákat egészben, egy pohár vízzel kell bevenni.
Étellel együtt történő bevétel esetén a Flector Dolo Rapid felszívódási sebessége csökken. Ezért nem javasolt a lágy kapszulákat étkezés közben vagy közvetlenül étkezés után bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
• Aktív gyomor- vagy bélfekély, -vérzés vagy -perforatio;
• Ismeretlen etiológiájú vérképzési zavarok;
• Az anamnézisben szereplő, korábbi NSAID-kezeléssel összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio.
• Az anamnézisben szereplő rekurrens peptikus fekély vagy vérzés (két vagy több egymástól független bizonyított fekély vagy vérzés);
• Diagnosztizált pangásos szívelégtelenség (NYHA II–IV. stádium), ischaemiás szívbetegség, perifériás artériabetegség és/vagy cerebrovascularis betegség;
• Terhesség utolsó trimesztere (lásd 4.6 pont);
• Súlyos máj- vagy vesekárosodás (lásd a 4.4 pontot)
• Más nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerekhez (NSAID) hasonlóan a diklofenák is ellenjavallt olyan betegeknél, akiknél az acetilszalicilsav vagy más NSAID bronchospasmust, asthmás rohamot, urticariát vagy akut rhinitist vált ki.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Általános tudnivalók
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a szükséges legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a 4.2 pontot, továbbá a gastrointestinalis hatásokat és a cardiovascularis hatásokat alább).
Kerülendő a Flector Dolo Rapid lágy kapszula és más NSAID készítmények – beleértve a ciklooxigenáz 2 (COX-2) szelektív inhibitorait – egyidejű alkalmazása, mivel nincs semmilyen bizonyíték esetleges szinergista előnyökre, viszont fennáll az additív nemkívánatos hatások lehetősége (lásd a 4.5 pontot).
Idősek esetén elővigyázatosság javasolt általános orvosi megfontolások alapján. Gyenge általános állapotú vagy kis testtömegű idős betegek esetén különösen fontos a legalacsonyabb hatásos dózis alkalmazása.
Más NSAID készítményekhez hasonlóan a diklofenák kezelés során ritkán allergiás (akár anafilaxiás/anafilaktoid) reakció is kialakulhat, korábbi gyógyszerexpozíció hiányában is.
A hypersensitiv reakciók Kounis-syndromává is súlyosbodhatnak. Ez egy súlyos allergiás reakció, amely szívizom infarctushoz vezethet. Az ilyen reakció megjelenő tünetei közé tartozik a mellkasi fájdalom, amely a diklofenákkal szemben kialakult allergiás reakcióval együtt jelentkezik.
Farmakodinámiás hatásából adódóan – más NSAID készítményekhez hasonlóan – a diklofenák is elfedheti valamely fertőzés jeleit, tüneteit.
Gastrointestinalis hatások
Mint minden NSAID, így a diklofenák alkalmazása kapcsán is beszámoltak gastrointestinalis vérzésről, ulceratióról vagy perforatióról, melyek halálos kimenetelűek is lehetnek az anamnézisben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményekkel vagy azok nélkül.
A következmények idős betegekben általában súlyosabbak. Ha diklofenákot kapó betegben gastrointestinalis vérzés vagy ulceratio alakul ki, fel kell függeszteni a gyógyszer további adását.
Más NSAID készítményekhez hasonlóan a diklofenák esetében is szoros orvosi felügyelet és különleges körültekintés szükséges, ha olyan beteg számára rendelnek diklofenák kezelést, akinek emésztőrendszeri betegségre utaló tünetei vannak, vagy az anamnézise gyomor-, illetve bélfekélyre, -vérzésre vagy -perforatióra utal (lásd a 4.8 pont).
A gastrointestinalis (GI) vérzés kockázata fokozódik az NSAID készítmények magasabb dózisai mellett, valamint olyan betegekben, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, különösen akkor, ha az vérzéses vagy perforatiós szövődménnyel járt. Idős betegeknél nagyobb az NSAID készítményekre adott mellékhatások előfordulási gyakorisága, főleg a gastrointestinalis vérzés és perforatio, ami végzetes is lehet.
A kezelést a legalacsonyabb hatékony dózissal kell kezdeni és folytatni a GI toxicitás kockázatának csökkentése érdekében időseknél, vagy olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, különösen, ha az vérzéses vagy perforatiós szövődménnyel járt.
Fontolóra kell venni protektív gyógyszerek (pl. protonpumpagátlók vagy mizoprosztol) egyidejű alkalmazását a fent említett, illetve az olyan betegeknél, akik számára alacsony dózisú acetilszalicilsavat (ASA) tartalmazó, illetve a GI kockázatot valószínűleg fokozó egyéb készítmények egyidejű alkalmazása szükséges (lásd a 4.5 pontot).
Azok a betegek – különösen, ha idősek – akiknek az anamnézisében szerepel GI toxicitás, minden szokatlan hasi tünetről (különösen GI vérzésről) számoljanak be kezelőorvosuknak.
Elővigyázatosság szükséges, ha a beteg egyidejűleg olyan gyógyszeres kezelésben részesül, amely fokozhatja az ulceratio vagy vérzés veszélyét (pl. szisztémás kortikoszteroidok, véralvadásgátlók, thrombocytaaggregáció-gátlók vagy szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (lásd a 4.5 pontot).
Szoros orvosi felügyelet és elővigyázatosság szükséges colitis ulcerosában vagy Crohn betegségben szenvedő betegek esetén, mivel állapotuk súlyosbodhat (lásd a 4.8 pontot).
Az NSAID-ek, beleértve a diklofenákot a gastrointestinalis anastomosis insufficiencia kockázatával járhatnak. Szoros orvosi felügyelet és körültekintés javasolt, amennyiben gastrointestinalis műtétet követően diklofenákot alkalmaznak.
A májra gyakorolt hatások
Szoros orvosi felügyelet és elővigyázatosság szükséges, a májkárosodásban szenvedő beteg esetén mivel állapota súlyosbodhat.
Egyéb NSAID készítményekhez hasonlóan a diklofenák is emelheti egy vagy több májenzim szintjét. Hosszú ideig tartó diklofenák-kezelés alatt – elővigyázatossági okokból – a májfunkció rendszeres ellenőrzése javasolt. Ha májfunkciós értékek tartósan eltérnek vagy romlanak, ha májbetegség kialakulására utaló jelek vagy tünetek jelennek meg, vagy egyéb megnyilvánulások jelentkeznek (pl. eosinophilia, kiütés), a diklofenák-kezelést fel kell függeszteni. Hepatitis kialakulhat előjelek nélkül is diklofenák alkalmazásakor.
Elővigyázatosság szükséges hepaticus porphyriában szenvedő betegek esetén, mert a diklofenák rohamot válthat ki.
A vesére gyakorolt hatások
Mivel NSAID-kezelés kapcsán (beleértve a diklofenákot is) beszámoltak folyadékretencióról és oedemáról, fokozott elővigyázatosság szükséges beszűkült szív- vagy vesefunkciók esetén, ismert hipertóniában, idős betegeknél, vízhajtó vagy a vesefunkciókat esetleg számottevően befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazása, valamint az extracelluláris térfogatot bármely okból bekövetkező csökkenése esetén, pl. nagyműtét előtt vagy után (lásd a 4.3 pontot). Amennyiben ilyen esetekben diklofenákot alkalmaznak, óvintézkedésként a vesefunkció monitorozása javasolt. A kezelés felfüggesztésével általában visszaáll a kezelés előtti állapot.
A bőrre gyakorolt hatások
NSAID készítmények alkalmazása kapcsán nagyon ritkán beszámoltak súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókról, pl. exfoliativ dermatitisről, Stevens–Johnson-szindrómáról vagy toxicus epidermalis necrolysisről (lásd a 4.8 pontot). A betegek a kezelés kezdeti időszakában a leginkább veszélyeztetettek ezen reakciók szempontjából, az esetek többségében a reakciók a kezelés első hónapjában jelentkeznek. A Flector Dolo Rapid alkalmazását fel kell függeszteni bőrkiütés, nyálkahártya-laesio vagy a túlérzékenységre utaló bármilyen egyéb tünet első jelentkezésekor.
SLE és kevert kötőszöveti betegség
Szisztémás lupus erythematosusban (SLE), illetve kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek esetében fennállhat az asepticus meningitis fokozott kockázata (lásd a 4.8 pontot).
Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások
Magasvérnyomás és/vagy pangásos szívelégtelenség (NYHA I) előzetes fennállása esetén a beteget megfelelő tanácsokkal kell ellátni, és megfelelő monitorozás szükséges, mert az NSAID készítmények alkalmazásával kapcsolatban folyadékretenció és oedema előfordulását jelentették.
Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy a diklofenák alkalmazása esetén kissé fokozott az artériás thromboticus események kockázata (pl. szívizominfarktus vagy stroke), különösen a nagy dózisok (napi 150 mg) mellett és hosszú távú kezelés esetén.
Cardiovascularis betegség jelentős kockázati tényezőivel (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) rendelkező betegeket csak alapos mérlegelést követően szabad diklofenákkal kezelni.
Mivel a diklofenák cardiovascularis kockázatai a dózis emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével fokozódhatnak, a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni. Rendszeresen újra kell értékelni, hogy a betegnek mekkora szüksége van a tünetek enyhítésére, és hogyan reagál a terápiára.
Előzőleg fennálló asthma
Asthma, szezonális allergiás rhinitis, orrnyálkahártya-duzzanat (pl. orrpolipok), krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy a légutak krónikus fertőzései (különösen, ha allergiás rhinitis-szerű tünetekhez társul) esetén gyakoribbak az NSAID készítményekre adott reakciók, pl. asthma-exacerbatiók (az ún. fájdalomcsillapító-intolerancia vagy fájdalomcsillapító okozta asthma), Quincke-oedema vagy urticaria. Ennek megfelelően ezen betegeknél különleges körültekintés (a sürgős ellátásra való felkészülés) javasolt. Ez vonatkozik azon betegekre is, akik más anyagokra allergiásak, pl. bőrreakciók, viszketés vagy urticaria formájában.
A prosztaglandin-szintetáz aktivitását gátló más gyógyszerekhez hasonlóan a diklofenák-epolamin és más NSAID készítmények is előidézhetnek bronchospasmust, ha olyan betegnek adják, akinél a múltban vagy jelenleg asthma bronchiale áll(t) fenn.
Hematológiai hatások
A Flector Dolo Rapid rövid távú alkalmazásra javasolt. Más NSAID készítményekhez hasonlóan, hosszú ideig tartó diklofenák-kezelés alatt a vérkép rendszeres ellenőrzése javasolt.
Csakúgy, mint más NSAID készítmények, a diklofenák is átmenetileg gátolhatja a thrombocytaaggregációt. A véralvadási zavarban, vérzésre hajlamos, vagy hematológiai rendellenességben szenvedő betegeket gondosan monitorozni kell (lásd a 4.5 pontot).
Egyéb információk
Flector Dolo Rapid 12,5 mg lágy kapszula: legfeljebb 8,02 mg szorbitot tartalmaz lágy kapszulánként.
Flector Dolo Rapid 25 mg lágy kapszula: legfeljebb 10,07 mg szorbitot tartalmaz lágy kapszulánként.
Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú gyógyszerek vagy a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkal történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni.
A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazott egyéb, szájon át alkalmazandó gyógyszerek biohasznosulását.
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az alábbi kölcsönhatások tartalmazzák a diklofenák más gyógyszerformáinál megfigyelt interakciókat is.
Digoxin, fenitoin, lítium: A Flector Dolo Rapid digoxinnal, fenitoinnal vagy lítiummal történő egyidejű alkalmazása növelheti ezen gyógyszerek vérkoncentrációját. A szérum lítiumkoncentrációt monitorozni kell. A szérum digoxin- és a szérum fenitoinkoncentrációt javasolt monitorozni.
Vizelethajtók és vérnyomáscsökkentők: Más NSAID készítményekhez hasonlóan a diklofenák és a vízhajtók vagy a vérnyomáscsökkentők (pl. bétablokkolók, ACE-gátlók) egyidejű alkalmazása csökkentheti ezen készítmények vérnyomáscsökkentő hatását. Ezért ilyen kombinációt fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni, és a betegek, különösen az idősek vérnyomását rendszeresen ellenőrizni kell. A betegeket megfelelően kell hidratálni, és megfontolandó a vesefunkció ellenőrzése az egyidejű gyógyszeres kezelés bevezetése után, majd pedig időszakosan, különösen vízhajtók és ACE-gátlók esetében, a nephrotoxicitás fokozott kockázatára való tekintettel (lásd a 4.4 pontot). Káliummegtartó gyógyszerekkel végzett egyidejű alkalmazása esetében a szérum káliumszint növekedhet, így annak gyakori ellenőrzése szükséges.
Más nem-szteroid gyulladásgátlók, például ciklooxigenáz 2 szelektív gátlók, valamint kortikoszteroidok: A diklofenák és más szisztémás NSAID készítmények vagy kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása növelheti az emésztőrendszeri nemkívánatos hatások – például gastrointestinalis fekély vagy vérzés – gyakoriságát (lásd a 4.4 pontot).
Véralvadásgátlók és thrombocytaaggregáció-gátlók: Elővigyázatosság javasolt, mivel az egyidejű alkalmazás fokozhatja a vérzés kockázatát (lásd a 4.4 pontot). Bár a klinikai vizsgálatok látszólag nem utalnak arra, hogy a diklofenák befolyásolja a véralvadásgátlók hatását, a diklofenákot és a véralvadásgátlókat egyidejűleg szedő betegeknél fokozott vérzési kockázatról számoltak be. Ezért az ilyen betegek szigorú felügyelete javasolt.
Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k): Szisztémás NSAID készítmények (így például diklofenák) és SSRI-k egyidejű alkalmazása növelheti az emésztőrendszeri vérzés kockázatát (lásd a 4.4 pontot).
Antidiabetikumok: Klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a diklofenák orális antidiabetikumokkal együtt adható anélkül, hogy azok klinikai hatását befolyásolná. Néhány egyedi esetben azonban hypo-, ill. hyperglykaemia kialakulását jelentették, ami miatt a diklofenák-kezelés alatt szükségessé válhat az antidiabetikum dózisának módosítása. Ezért egyidejű alkalmazás során óvintézkedésként a vércukorszint ellenőrzése javasolt.
Metotrexát: A diklofenák gátolhatja a metotrexát renalis tubularis clearance-ét, növelve ezáltal a metotrexátszintet. A nem-szteroid gyulladásgátlókat, beleértve a diklofenákot is, a metotrexátkezelés előtt vagy után 24 órán belül elővigyázatossággal kell adni, mert növelhetik a metotrexát plazmakoncentrációját és toxicitását.
Takrolimusz: A nem-szteroid gyulladásgátlók (így a diklofenák is) növelhetik a takrolimusz renalis toxicitását.
Ciklosporin: A diklofenák más nem-szteroid gyulladásgátlókhoz hasonlóan a renalis prosztaglandinokra hatva fokozhatja a ciklosporin nephrotoxicitását. Ennek megfelelően alacsonyabb dózisok alkalmazandók, mint a ciklosporinnal nem kezelt betegek esetében.
Kinolon antibiotikumok: Izolált esetekben görcsrohamokról számoltak be, amelyeket előidézhetett a kinolonok és a nem-szteroid gyulladásgátlók együttes alkalmazása.
Kolesztipol és kolesztiramin: Ezek a gyógyszerek késleltethetik vagy csökkenthetik a diklofenák felszívódását. Ezért a diklofenák adása legalább 1 órával a kolesztipol/kolesztiramin adása előtt vagy 4-6 órával az után javasolt.
Szívglikozidok: A szívglikozidok és NSAID készítmények egyidejű alkalmazása fokozhatja a szívelégtelenséget, csökkentheti a GFR-t, és növelheti a plazmaglikozidszinteket.
Mifepriszton: NSAID készítményeket nem szabad alkalmazni mifepriszton alkalmazása után 8-12 napon belül, mert csökkenthetik a mifepriszton hatását.
Erős CYP2C9 gátlók: Elővigyázatosság javasolt diklofenák és erős CYP2C9 gátlók (mint például probenecid, szulfinpirazon és vorikonazol) egyidejű adása esetén, mert ez a diklofenák metabolizmusának gátlásával a diklofenák plazma-csúcskoncentrációjának és expozíciójának jelentős emelkedését okozhatja.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy egy prosztaglandinszintézis inhibitorának a korai terhesség alatt történő alkalmazása után megnő a vetélés, a cardialis malformatio és a gastroschisis kockázata. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1% ról kb. 1,5% ra nőtt.
A kockázat várhatóan a dózissal és a kezelés időtartamával együtt nő. Állatoknál kimutatták, hogy prosztaglandinszintézis inhibitorának alkalmazása a pre és posztimplantációs veszteség és az embrionális/magzati letalitás növekedését okozhatja.
Emellett az olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszaka alatt egy prosztaglandinszintézis-inhibitort adtak, nőtt a különböző malformatiók, köztük a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága.
A terhesség 20. hetétől kezdődően a diklofenák alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében a diklofenák nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges.
Ha a diklofenákot terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig.
Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha a diklofenák-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A diklofenák alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.
A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:
• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet),
• vesekárosodás (lásd fent).
A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:
• a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat;
• gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.
Következésképpen a Flector Dolo Rapid ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont).
Szoptatás
Más NSAID készítményekhez hasonlóan a diklofenák is kis mértékben átjut az anyatejbe. Ezért szoptatás ideje alatt a diklofenák alkalmazása – a csecsemőben fellépő nemkívánatos események elkerülése érdekében – nem javasolt.
Termékenység:
Más NSAID készítményekhez hasonlóan a diklofenák is károsíthatja a nők termékenységét, és alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Olyan nők esetében, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel, vagy akik meddőség miatti kivizsgálás alatt állnak, megfontolandó a diklofenák-kezelés felfüggesztése.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A javasolt kis dózisú és rövid ideig tartó kezelés esetén általában nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Ha a diklofenák alkalmazása során látászavar, szédülés, vertigo, aluszékonyság vagy más központi idegrendszeri mellékhatás jelentkezik, tartózkodni kell a gépjárművezetéstől és a gépek kezelésétől.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások az emésztőrendszert érintik. Peptikus ulceratio, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés jelentkezhet, néha végzetes kimenetellel, különösen az idősek körében (lásd a 4.4 pontot).
Az 1. táblázatban a nemkívánatos reakciókat gyakoriság szerint soroljuk fel, a leggyakoribb reakciókkal kezdve, a következő besorolással: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100, <1/10); nem gyakori (≥1/1000, <1/100); ritka (≥1/10 000, <1/1000); nagyon ritka (<1/10,000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
1. táblázat: Nemkívánatos reakciók táblázatos felsorolása
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon ritka Thrombocytopenia, leukopenia, pancytopenia, anaemia (beleértve a haemolyticus és aplasticus anaemiát), agranulocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka
Túlérzékenység, anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók (beleértve a hypotensiót és a shockot)
Angioneuroticus oedema (beleértve az arc oedemát)
Pszichiátriai kórképek
Nagyon ritka Desorientatio, depressio, insomnia, rémálmok, irritabilitás, pszichotikus betegség
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori
Ritka
Nagyon ritka
Fejfájás, szédülés
Somnolentia
Paraesthesia, memóriakárosodás, convulsio, szorongás, tremor, asepticus meningitis, ízérzékelési zavarok, cerebrovascularis esemény
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Nagyon ritka Látászavar, homályos látás, diplopia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Gyakori
Nagyon ritka Vertigo
Tinnitus, halláskárosodás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nagyon ritka
Nem ismert Szívdobogásérzés, mellkasi fájdalom, szívelégtelenség, szívizominfarctus
Kuonis-szindróma
Érbetegségek és tünetek
Nagyon ritka Hypertensio, vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Ritka
Nagyon ritka Asthma (beleértve a nehézlégzést)
Pneumonitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori
Ritka
Nagyon ritka
Nem ismert Hányinger, hányás, hasmenés, dyspepsia, hasi fájdalom, flatulentia, anorexia
Gastritis, gastrointestinalis vérzés, haematemesis, vérző hasmenés, melaena, gastrointestinalis fekély (vérzéssel vagy perforatióval, illetve ezek nélkül)
Colitis (beleértve a vérző vastagbélgyulladást és a colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség exacerbatióját), székrekedés, stomatitis (beleértve az ulcerativ stomatitist), glossitis, oesophagealis rendellenesség, diaphragmaszerű bélszűkületek, pancreatitis
Ischaemiás vastagbélgyulladás
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nem gyakori
Ritka
Nagyon ritka Transzaminázok emelkedett szintje
Hepatitis, sárgaság
Májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Gyakori
Ritka
Nagyon ritka Kiütés, pruritus
Urticaria
Bullosus kiütés, ekcéma, erythema, erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis (Lyell-syndroma), exfoliativ dermatitis, alopecia, photosensitivitásos reakció, purpura, allergiás purpura
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Nagyon ritka Acut veseelégtelenség, haematuria, proteinuria, nephrosis syndroma, interstitialis nephritis, renalis papillaris necrosis.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Ritka Oedema
Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy a diklofenák alkalmazása esetén fokozott az artériás thromboticus események kockázata (pl. myocardialis infarctus vagy stroke), különösen a nagy dózisok (napi 150 mg) mellett és hosszú távú kezelés esetén (lásd a 4.3 Ellenjavallatok, valamint a 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések című pontokat).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek
A diklofenák túladagolásának nincs tipikus klinikai képe. Túladagolás kapcsán jelentkezhet hányinger, hányás, gastrointestinalis vérzés, hasmenés, fejfájás, szédülés, álmosság, tinnitus, eszméletlenség vagy convulsiók. Jelentős mérgezés esetén acut veseelégtelenség vagy májkárosodás lehetősége áll fenn. Ezenkívül hypotensio, légzésdepressio és cyanosis is felléphet.
Terápiás intézkedések
A nem-szteroid gyulladásgátlókkal (beleértve a diklofenákot is) történő akut túladagolásának kezelése alapvetően szupportív és tüneti jellegű. Szupportív és tüneti kezelés szükséges az olyan szövődmények esetén, mint a hypotensio, veseelégtelenség, convulsiók, gastrointestinalis zavarok és légzésdepresszió.
A specifikus terápiák, mint például a forszírozott diurézis, dialízis vagy hemoperfúzió valószínűleg a nem-szteroid gyulladásgátlók esetén, így a diklofenáknál sem segítik elő e gyógyszerek kiürülését a nagy fehérjekötődési arány és extenzív metabolizáció miatt.
Potenciálisan toxikus túladagolást követően aktív szén alkalmazása, míg potenciálisan életveszélyes túladagolás esetén a gyomortartalom kiürítése (pl. hánytatás, gyomormosás) megfontolandó.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok:
Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és reumaellenes készítmények, nem-szteroid ecetsavszármazékok és rokon vegyületek
ATC kód: M01A B05
A diklofenák egy nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID) készítmény, amelyről a szokásos állatkísérleti modelleken kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézis gátlásával fejti ki gyulladáscsökkentő hatását. Humán felhasználás esetén a diklofenák csökkenti a gyulladáshoz társuló fájdalmat, duzzanatot és lázat. Ezenkívül a diklofenák gátolja az ADP és kollagén által indukált thrombocyta-aggregációt.
A diklofenák ezen gyulladásellenes hatása azon alapul, hogy gátolja a ciklooxigenázt a hatáskifejtés helyén. Ezen túlmenően a diklofenák más analgetikumokhoz hasonlóan is hat központi analgetikus és antipiretikus hatása révén.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Az epolaminsó formájában történő alkalmazás révén a diklofenák gyorsan felszívódik. A diklofenák az 1129,01 ± 433,60 ng/ml értékű plazmabeli csúcskoncentrációját (átlag±szórás) a bevétel után kb. 30 perccel (medián érték) éri el.
Az orálisan beadott diklofenáknál jelentős first-pass effektus lép fel. Farmakokinetikájának jellege ismételt alkalmazás után sem változik. Akkumuláció nem lép fel, amennyiben betartják a javasolt adagolási időközöket.
Eloszlás
A diklofenák erősen kötődik a plazmafehérjékhez (>99%), míg az epolamin csak csekély mértékben (<6%).
A diklofenák bejut a synovialis folyadékba, ahol maximális koncentrációja a plazma-csúcskoncentráció kialakulása után 2-4 órával jön létre. A synovialis folyadékból a diklofenák 3-6 órás látszólagos felezési idővel eliminálódik.
A diklofenák kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe, de az epolaminról nincsenek erre vonatkozó adatok.
Biotranszformáció
A diklofenák metabolizációja gyors és csaknem teljes; főként a májban megy végbe. A gyógyszer jelentős hidroxiláción, majd pedig konjugáción esik át.
Az epolamin N oxid-epolaminként metabolizálódik.
Elimináció
A diklofenák a vizeletbe és a székletbe egyaránt kiválasztódik. A hatóanyag kevesebb mint 1% a ürül változatlan formában a vizeletben. A beadott mennyiségnek kb. 60% a eliminálódik metabolitként a vizeletbe, a maradék pedig a székletbe.
A változatlan diklofenák plazmaeliminációs felezési ideje kb. 1 2 óra. A teljes plazma-clearance kb. 263 ml/perc.
Az epolamin elsősorban (93% ban) metabolitként eliminálódik a vizeletbe. Az N oxid epolamin eliminációs felezési ideje 6-8 óra.
Linearitás/nem-linearitás
A diklofenák kinetikája lineáris a 12,5–150 mg os dózistartományban.
Különleges betegcsoportok
A gyógyszer felszívódásában, metabolizmusában és kiválasztódásában nem figyeltek meg jelentős életkori különbségeket. Az életkor nem befolyásolja a farmakokinetikai paramétereket.
Vesekárosodás esetén a szokásos adagolási séma alkalmazásakor az egyadagos kinetika figyelembevételével a változatlan hatóanyag akkumulációjára utaló eredményre nem lehet következtetni. 10 ml/perc alatti kreatinin-clearance esetén a hidroximetabolitok számított dinamikus egyensúlyi plazmaszintje kb. négyszerese az egészséges önkéntesekre vonatkozó értékeknek. A metabolitok végül az epével ürülnek.
Krónikus hepatitisben és kompenzált cirrhosisban a diklofenák metabolizmusa és kinetikája ugyanaz, mint az egészséges májműködésű önkéntesekben.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A diklofenákra vonatkozó, akut és ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból, valamint a genotoxicitási, mutagenitási és karcinogenitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a javasolt terápiás dózisok mellett a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különös kockázat nem várható. Állatoknál kimutatták, hogy prosztaglandinszintézis inhibitorának orális alkalmazása a pre és posztimplantációs veszteség és az embrionális/magzati letalitás növekedését okozhatja. Emellett az olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszaka alatt egy prosztaglandinszintézis-gátlót adtak, nőtt a különböző malformatiók, köztük a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága. Ezek a hatások általában az anyára nézve toxikus dózisok mellett voltak megfigyelhetők.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
kapszulatöltet:
makrogol 600
vízmentes glicerin
tisztított víz
kapszulahéj
zselatin
vízmentes glicerin
részben dehidrált szorbit-szirup (E420)
tisztított víz
hidroxipropilbetadex
nátrium-hidroxid
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 ºC-on tárolandó.
A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Kapszulák fehér, átlátszatlan PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Flector Dolo Rapid 12,5 mg lágy kapszula
10, 20, 30 vagy 40 db lág
