1. A GYÓGYSZER NEVE
Rhinathiol 1 mg/ml köhögéscsillapító szirup gyermekeknek
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
1,00 mg dextrometorfán-hidrobromid (0,733 mg dextrometorfán) 1 ml szirupban.
Ismert hatású segédanyagok: 788,59 mg szacharóz milliliterenként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6. 1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Szirup.
Átlátszó, enyhén viszkózus és opaleszkáló, halványsárga színű, banán szagú oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Improduktív köhögés tüneti kezelése.
4.2 Adagolás és az alkalmazás
A „Rhinathiol 1 mg/ml köhögéscsillapító szirup gyermekeknek” nem javasolt 30 hónap alatti gyermekek számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.
Maximális adagja: 1 mg dextrometorfán-hidrobromid/ttkg/nap, 3-4 részre osztva.
Egy adagolókanál (5 ml) 5 mg dextrometorfán-hidrobromidot tartalmaz.
Adagolás
Gyermekkor 30 hónap-6 év:
Egy adagolókanálnyi (5 mg dextrometorfán-hidrobromid) szirup alkalmanként.
Szükség esetén a fenti adag az életkor szerint 2-4 alkalommal ismételhető naponta.
6 év-15 év:
Két adagolókanálnyi (10 mg dextrometorfán-hidrobromid) szirup alkalmanként.
Szükség esetén a fenti adag az életkor szerint 2-5 alkalommal ismételhető naponta.
Máj- és/vagy veseelégtelenség:
A kezdő adagot a szokásos ajánlott adag felére kell csökkenteni, ami a beteg egyéni válaszreakciójától függően szükség szerint emelhető.
Az alkalmazás módja
A kezelés ideje lehetőleg legyen rövid (5 napnál lehetőleg ne legyen hosszabb).
A kezelés csak addig tartson, amíg a köhögés fennáll. Az ajánlott adagot nem javasolt túllépni.
4.3 Ellenjavallatok
-
Légzési elégtelenség vagy asthmatikus köhögés, tekintet nélkül annak súlyosságára.
-
Produktív köhögés.
-
MAO-gátlókkal való egyidejű alkalmazás.
-
Gyermekeknek 30 hónapos kor alatt.
-
Szoptatás.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Óvatossági intézkedések:
-
köhögéscsillapító alkalmazása előtt, a köhögés specifikus kezelést igénylő okait orvosi vizsgálattal kell tisztázni;
-
nem alkalmazható folyamatosan fennálló, vagy krónikus köhögés (úgymint dohányzás okozta köhögés, asthma, emphysema) eseteiben, illetve ha a köhögés produktív, mivel a szer alkalmazása gyengíti az expectoratiot, (ami fokozza a légúti ellenállást);
-
a kezelés ideje lehetőleg legyen rövid (5 napnál lehetőleg ne legyen hosszabb);
-
ha a köhögés nem mérséklődik a köhögéscsillapító szokásos adagjainak alkalmazása mellett, az adagot nem szabad emelni, a klinikai állapotot kell felülvizsgálni.
-
Dextrometorfánnal való visszaélési eseteket jelentettek. Óvatosság ajánlott különös tekintettel a serdülőkre, fiatal felnőttekre és azon betegekre nézve, akik kórtörténetében szerepel gyógyszerrel vagy pszichoaktív szerekkel való visszaélés..
-
A dextrometorfánt a hepatikus citokróm P450 2D6 metabolizálja. Az enzim aktivitása genetikailag meghatározott. A teljes népesség nagyjából 10%-a lassú CYP2D6 metabolizáló. A lassan metabolizáló és a dextrometorfánnal egyidejűleg CYP2D6-gátlót használó betegek a dextrometorfán fokozott és/vagy elhúzódó hatásait tapasztalhatják. Ezért óvatosság ajánlott azon betegek esetén, akik lassú CYP2D6 metabolizálók vagy CYP2D6-gátlókat használnak (lásd a 4.5 pontot is).
Diabetes mellitus esetén figyelembe kell venni a készítmény szacharóz tartalmát: egy adagolókanál 4 g szacharózt tartalmaz.
Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Együttes alkalmazása ellenjavallt:
-
nem szelektív Mao-gátlókkal: szerotonin-szindróma (hasmenés, tachycardia, izzadás, remegés, zavartság, esetleg kóma) megjelenésének rizikója miatt;
-
szelektív MAO-gátlókkal (moklobemid, toloxaton): a nem-szelektív MAO-gátlóknál fellépő szerotonin-szindróma esetleges megjelenése miatt.
Együttes alkalmazása nem ajánlott:
-
alkohollal: a centrális támadáspontú köhögéscsillapítók szedatív hatását fokozza. Ennek eredményeként az éberség csökken, ami veszélyes lehet gépjárművek vezetése, vagy gépek kezelése során. Alkoholtartalmú italok, és egyéb alkoholtartalmú gyógyszerek alkalmazását a kezelés alatt kerülni kell.
Együttes alkalmazása körültekintést igényel:
-
egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal: morfin származékok (fájdalomcsillapítók, köhögéscsillapítók és leszoktató kezelés), neuroleptilumok, barbiturátok, benzodiazepinek, anxiolitikumok, altatók, szedatív antidepresszánsok, szedatív H1 antihisztaminok, klonidin és rokon szerek, baklofen, talidomid: a fokozott központi idegrendszeri depresszió miatt, ami az éberség csökkenéséhez vezet, ami veszélyes lehet gépjárművek vezetése, vagy gépek kezelése során;
-
egyéb morfin származékok (fájdalomcsillapítók, köhögéscsillapítók és leszoktató kezelés): a légzőközpont depressziója miatt, ami erősödhet a készítmények együttes alkalmazása során.
-
CYP2D6-gátlók: A dextrometorfánt a CYP2D6 metabolizálja, és first-pass metabolizmusa jelentős mértékű. Erős CYP2D6 enzimgátlók egyidejű használata a dextrometorfán szintjét a normál érték többszörösére növelheti a szervezetben. Ez az adott beteg esetében megnöveli a dextrometorfán toxikus hatásainak (nyugtalanság, zavartság, remegés, álmatlanság, hasmenés és légzésdepresszió) kockázatát és a szerotonin-szindróma kialakulásának esélyét. Az erős CYP2D6 enzimgátlók közé tartozik a fluoxetin, a paroxetin, a kinidin és a terbinafin. A kinidinnel való egyidejű alkalmazás során a dextrometorfán plazmakoncentrációja 20-szorosára emelkedett, ami súlyosbította a központi idegrendszert érintő mellékhatásokat. Az amiodaron, a flekainid, a propafenon, a szertralin, a bupropion, a metadon, a cinakalcet, a haloperidol, a perfenazin és a tioridazin hasonlóan hat a dextrometorfán metabolizmusára. Ha szükséges CYP2D6 enzimgátlók és a dextrometorfán egyidejű használata, a beteget meg kell figyelni, és a dextrometorfán adagját szükség esetén csökkenteni kell.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség:
Experimentális tanulmányok és a klinikai gyakorlat során tett megfigyelések szerint a dextrometorfánnak nincs teratogén hatása. Ennek ellenére a terhesség első három hónapja alatt kerülni kell a szer alkalmazását.
A terhesség utolsó három hónapja során a dextrometorfán krónikus alkalmazása, függetlenül a dózistól, az újszülöttben elvonási tüneteket okozhat.
Terhesség végén, magas adagok akár rövid ideig való alkalmazása is az újszülöttben légzésdepressziót okozhat.
Ezért, a dextrometorfán terhesség ideje alatt való esetenkénti alkalmazására, amennyiben az szigorúan szükséges, csak gondos mérlegelés után, és orvosi felügyelet mellett kerülhet sor.
Szoptatás:
A dextrometorfán átjut az anyatejbe. Egyéb centrális támadáspontú köhögéscsillapítók terápiás dózis feletti adagjainak szoptatás ideje alatt való alkalmazása a csecsemőkben néhány esetben hypotensiot és légzési szünetet okozott. Ezért a szer alkalmazása szoptatás ideje alatt ellenjavallt.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Rhinathiol köhögéscsillapító szirup kis-vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A dextrometorfán alkalmazása során az álmosság, a szédülés és az éberség csökkenésének kockázata fokozódik.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A feltüntetett gyakoriságokat a következő megegyezés felhasználásával határoztuk meg:
Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ 1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ 1/100), ritka (≥1/10000 ‑ 1/1000), nagyon ritka (1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert: allergiás bőrreakciók, mint pl. viszketéssel kísért bőrkiütés, urtikária, fix gyógyszerkiütés, angioödéma, bronchospasmus, anafilaxia.
Pszichiátriai kórképek
Nem ismert: pszichotikus zavarok, beleértve a hallucinációt és zavartságot.
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: az éberség csökkenése.
Nem ismert: neurológiai tünetek, beleértve az álmosságot, vagy forgó jellegű szédülést, szédülést, kábultságot, fáradtságot, érthetetlen beszédet és nystagmust.
Disztónia, különösen gyermekeknél.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: hányinger, hányás, székrekedés, gasztrointesztinális panaszok.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek
Az ajánlott adagoknál nagyobb mennyiség folyamatos alkalmazása során neurológiai tünetek, beleértve az álmosságot, vagy forgó jellegű szédülést, szédülést, kábultságot, fáradtságot, érthetetlen beszédet és nystagmust (lásd 4.8 pont), pszichotikus zavarok, beleértve a hallucinációt és zavartságot (lásd 4.8 pont), hányinger, hányás, agitáltság, , homályos látás, jelentkezhetnek.
Görcsroham, légzésdepresszió és kóma is előfordulhat nagy mennyiség bevétele során.
Kezelés
Súlyos túladagolás esetén kórházi ellátás szükséges. Gyomormosás és orvosi szén alkalmazása javasolt.
Légzésdepresszió esetén: asszisztált lélegeztetés és naloxon alkalmazása (az adagok jelentősen eltérnek az egyes intoxikációk között):
-
Felnőttek: 0,4-2 mg iv. A kezdő adag szükség szerint ismételhető 2-3 perces szünet elteltével 10 mg-nyi összdózis eléréséig.
-
Gyermekkor: a szokásos kezdőadag 10 µg/ttkg, szükség szerint ismételve 100 µg/ttkg összdózisig.
Görcsroham esetén: benzodiazepinek alkalmazása: felnőttek és nagyobb gyermekek esetén intravénásan, kisebb gyermekek esetében rectalisan.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: köhögéscsillapítók, kivéve a köptető kombinációkat, ATC kód: R05 DA09
Hatásmechanizmus
A dextrometorfán egy szintetikus morfin-származék. Központi támadáspontú köhögéscsillapító. Emeli a nyúltvelői köhögési központ ingerküszöbét azáltal, hogy gátolja az afferens stimulációját. Terápiás adagok alkalmazás mellett nem gátolja a légzési központot, magasabb dózisok esetén azonban gátolhatja azt. A köhögéscsillapító hatás per os alkalmazást követően 30 percen belül jelentkezik, és 4‑5 óráig tart.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Biotranszformáció
A dextrometorfánt a máj gyorsan és nagy mértékben metabolizálja a szájon át történő alkalmazást követően; az egyes metabolitjainak a szintje egyénenként igen változó. Humán önkéntesekben a dextrometorfán farmakokinetikájának fő meghatározója a genetikailag szabályozott O-demetiláció (CYP2D6) volt.
Kiderült, hogy ezen oxidációs folyamat tekintetében különböző fenotípusok léteznek, ami az alanyok között rendkívül változatos farmakokinetikát eredményez. A nem metabolizált dextrometorfán a három demetilált morfinán metabolittal, azaz a dextrorfánnal (más néven 3-hidroxi-N-metilmorfinánnal), a 3-hidroximorfinánnal és a 3-metoximorfinánnal együtt konjugált termékként kimutatható a vizeletből.
A fő metabolit a köhögéscsillapító hatással szintén bíró dextrorfán. Bizonyos egyénekben a metabolizmus lassabban megy végbe, így a vérben és a vizeletben a változatlan dextrometorfán van túlsúlyban.
.
Az intenzív metabolizációnak, valamint a szövetekbe történő gyors eloszlásnak köszönhetően a nem metabolizálódott dextrometorfán plazmaszintje nagyon alacsony (kevesebb, mint 1 ng/ml). 60 mg dextrometorfán szirupban történő alkalmazását követően a legfőbb metabolit csúcskoncentrációját (Cmax=386 ng/ml) 2 óra alatt éri el; és a felezési ideje 3,3 óra.
A dextrorfán plazmafehérjékhez való kötődésének mértéke nem ismert.
Elimináció
A dextrometorfán és metabolitjainak a kiürülése elsősorban vizelet útján (glukuronidok és szulfátok alakjában) történik. Átlagosan az alkalmazott adag 80%-a található mag a vizeletben 48 óra alatt.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Nincsenek olyan preklinikai adatok, melyek a szer klinikai alkalmazását korlátoznák.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Nátrium-benzoát, banán aroma, citromsav-monohidrát, szacharóz, tisztított víz.
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év.
Felbontás után 4 hét.
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
125 ml oldat garanciazárást biztosító, PE tömítéssel ellátott, alumínium csavaros kupakkal lezárt, átlátszó, barna színű üvegben.
1 üveg + rózsaszín polisztirén adagolókanál dobozban.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Nincsenek különleges előírások.
Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
sanofi-aventis Zrt.
1045 Budapest
Tó u. 1-5
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-9257/01
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. március 19.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. december 30.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2016. november 28.
